Hazánk területén évszázadokon keresztül úgy gazdálkodtak, hogy a növénytermesztés és az állattartás egy gazdaságon belül szerves egészet alkotott. A réti széna, a szemes takarmány és az alomanyag a gazdaságban termett, a „lóerőket” az igásállatok adták, az istállótrágya a termőföldet gazdagította. Azokat a területeket, ahol a talajminőség nem tette lehetővé a szántóföldi művelést, legeltetéses állattartással hasznosították. Hajdanán nem is lehetett volna állattartás nélkül túlélni a teleket. A gyapjú kellett a posztóhoz, a bőr a lábbelihez és a lószerszámhoz, a pehely a dunyhába.