AGRÁRMINISZTÉRIUM
TÁMOGATÁSÁVAL

Állatijó BIO 

Az állattartás is része az ökológiai gazdálkodásnak. Az iparszerű állattartástól leginkább a bánásmód, a tartáskörülmények, a takarmányozás és a gyógyászat vonatkozásában különbözik. 

Hazánk területén évszázadokon keresztül úgy gazdálkodtak, hogy a növénytermesztés és az állattartás egy gazdaságon belül szerves egészet alkotott. A réti széna, a szemes takarmány és az alomanyag a gazdaságban termett, a „lóerőket” az igásállatok adták, az istállótrágya a termőföldet gazdagította. Azokat a területeket, ahol a talajminőség nem tette lehetővé a szántóföldi művelést, legeltetéses állattartással hasznosították. Hajdanán nem is lehetett volna állattartás nélkül túlélni a teleket. A gyapjú kellett a posztóhoz, a bőr a lábbelihez és a lószerszámhoz, a pehely a dunyhába.

Hogy tartják a BIOállatokat?

Természetesen az ökológiai gazdálkodás jogszabályi előírásai szerint. 
Az alapvető hozzáállás, hogy a gazdasági haszonállatok nem fehérjeszintetizáló biorobotok, hanem élőlények, fajra jellemző viselkedéssel és igényekkel. Abban is hasonlítanak hozzánk, hogy a zsúfoltság, a szennyezett levegő, a gyenge minőségű táplálék és a tartós stressz az ő egészségüket is aláássa.
Az előírásokról részletesen itt olvashatunk:

Előírások

Mit NEM tesz egy BIOgazda az állataival:

  • Nem fosztja meg őket a mozgás lehetőségétől és a szabad levegőtől.
  • Nem ad nekik növekedésserkentőket és szintetikus aminosavakat.
  • Nem ad rutinszerűen antibiotikumokat. Ez nemcsak az állati termékek esetleges antibiotikum maradványai miatt fontos. Ha a baktériumok nap mint nap találkoznak egy antibiotikummal, és nemcsak súlyos bakteriális fertőzés esetén, akkor kitenyésztődhetnek az ismert hatóanyagokra fittyet hányó, veszélyes „szuperbaktériumok”. (Ez is evolúció!)
  • Nem eteti GMO takarmánnyal az állatait. Itt jegyezzük meg, hogy általánosan elterjedt a szokványos állattartásban a GMO szója etetése.

Méhek nélkül nem megy!

Virágillat, színes szirmok, szabályos rendeződés… a művészeket is megihleti, pedig az „egész felhajtás” kizárólag az élet továbbadásáról szól. Ezzel csalogatják magukhoz a növények a beporzó rovarokat, akiknek sok energiával előállított, édes nektárral és fehérjében gazdag virágporral fizetnek. (A szélporozta növények virágzata nem látványos, sok virágport termelnek és a légmozgásokra bízzák a szállítást.) A beporzás szempontjából a házi méhek és a vad fajok (például a dongónak nevezett poszméhek) egyaránt fontosak és egyben veszélyeztetettek. A méhpusztulás globális probléma! A beporzók számának csökkenése több tényezőre vezethető vissza, amelyek közül vélhetőleg a legfontosabb a nem ökológiai gazdaságok növényvédőszer felhasználása.

Nem minden méz BIO?

Bizony nem. A bioméz előállítására is jogszabályok vonatkoznak. A méheknek nem tudjuk előírni, merre repüljenek, de azt biztosan tudjuk róluk, hogy ők sem szeretnek feleslegesen cipekedni. Három kilométernél nem szoktak messzebb repülni, sőt annak örülnek, ha a kaptár közelében találnak jól mézelő növényeket. A cél, hogy szennyezett, illetve növényvédő szerekkel kezelt virágokról ne gyűjtsenek, ezért úgy helyezik ki a bioméhek kaptárait, hogy szennyező forrástól távol, természetes növényzetről vagy ökológiai, illetve veszélyt nem jelentő kultúrákról tudjanak gyűjteni. A méheknek is vannak betegségeik és élősködőik. A paraziták közül a legnagyobb gondot egy atka okozza, ami ellen a konvencionális gazdaságokban olyan vegyi anyagokat használnak, amelyek a mézbe és a viaszba is bekerülnek.

Miért érdemes állati termékből a BIO-t választani?

Magyar Biokultúra Szövetség

1132 Budapest, Visegrádi u. 53. 3. em/1.
06 1/214-7005, 06 30/730-2130
biokultura@biokultura.org
https://biokultura.org/

Biokultúra facebook-oldal 

Hírlevél feliratkozás:

Köszönjük a feliratkozást!
Valami hiba történt, kérlek próbálkozz újra!